Egyszer egy kedves ismerősöm pironkodva rákérdezett, hogy mitől ilyen gyönyörű aranysárga a piskóta, amit sütöttem. Talán színezék van benne? Nagyra meresztettem szürkés szemeimet, pupilláim hosszúkásra nyúltak a csodálkozástól. Miért is tennék én valamibe színezéket, amikor csodasárga anélkül is??? Egyébként sem szeretem a kemikáliákat, hát még megenni... Főleg egy olyan dologba, amit azért készítek, hogy kényeztessen...
A válasz: házi tojás. Nem igazán tudtam a különbséget, amíg nem kényszerültem rá, hogy tojásgyári tojásból süssek valamit. Vidéki lyány lennék vagy mi. Ott természetes volt, hogy a tojás nem a tojástartóban alakul ki, hanem vörös tarajú tyúkok követik el két boldog kaprigálás közben. Persze piskóta lett a gyári tojásból is, de inkább szürke, mint sárga. A tojásban található természetes karotint pedig senki nem tudja úgy pótolni, hogy hasonló eredménnyel járjon. Egyszer olyan házi tojást használhattam, amit olyan tyúkok tojtak, amiknek ősszel pirospaprika hulladékot adtak. Piros volt a tojás sárgája. A piskóta pedig narancssárga. Ezek a világunk igazi értékei, és nagyon kevesnek adatik meg, hogy testközelből megismerhessék.
A képen látható piskóta házi tojásból készült, nem túráztattam fotosoppppal, ragyogó sárga lett, és nem rontott az élvezeti értékén a tejszínes gesztenyekrém sem. A keserű csokicsíkok pedig oldották a többi összetevő édességét. A tejszínhab? Az pedig a gesztenyéhez egyszerűen jár. 
